Képregény

A nagy XKCD hatepost

Üdvözlök ismét minden olvasót a Blogon.

Ritka és kivételes esemény tanúja lehettek kedves olvasóim; ma engedni fogok egy régi szenvedélyemnek, és fikázni fogok egy kiadósat. Aki fékezett habzású kritizálásra számítana, annak elöljáróban annyit, hogy bár tavalyi elhatározásom volt megírni ezt a cikket, de annyira borzalmasan képmutató, prédikálós humortalan hányadék az XKCD, hogy nem bírtam egyszerre pár sornál többet kiizzadni, és egész idáig tartott olvashatóvá tenni ezt a bejegyzést. Ez nem vicc, ugyanis minden alkalommal, amikor megpróbáltam egy bekezdésnyinél többet írni egyszerre, heveny Tourette-szindrómás Hitler-beszédbe hajló szöveg került a képernyőre (z.B.: “entarteter Scheißklumpen”, “kotzmäßiger Fickwerk”, usw). Szóval, ha a mimózalelkedet esetleg  már most letiportam volna az XKCD fentebbi jellemzésével, akkor itt az ideje kiszállnod, mielőtt még igazán bedurvul az iram. Mindenki más, lágyszárú növényekénél erősebb lelkülettel bíró olvasó is csatolja be magát a biztonság kedvéért, mert innentől nincs megállás, gyűlölet következik a vegytiszta fajtából.

Mint mindig; Caveat Lector. (tovább…)

Reklámok

Irredeemable & Incorruptible

Kedves olvasók, ismételten üdvözöllek benneteket a blogon. Engedjétek meg, hogy egy bejegyzés erejéig megint a képregények világába kalauzoljalak benneteket, ezúttal azonban a fősodor közelében maradunk, sőt: szuperhős-képregényeket veszünk szemügyre! (Ha nem a te műfajod a cape comic, akkor sajnos el kell búcsúzzunk, de várlak legközelebb.)

Vajon milyen lenne, ha egy közkedvelt és köztiszteletben álló szuperhős, aki történetesen még félelmetesen erős is, és egy szép napon teljesen becsavarodna, és látszólag hirtelen talált őrülete nyomán úgy döntene, hogy ezután a kiscicák megmentése helyett annak szenteli az életét, hogy korábbi védenceit egytől-egyig kegyetlenül és roppant élvezettel eltörölje a bolygó színéről? És ennek ellenpárjaként – vajon hogyan nézne ki az, amikor egy szociopata szuper-bűnöző, látván az említett szuperhős irtózatos átalakulását, maga is megkezd egy metamorfózist: lelkiismeret és erkölcs hiányában is megpróbál szuperhőssé válni egy halálraítélt világ porain?

Szerencsénkre akad egy képregénypáros, ami megválaszolja nekünk ezeket a kérdéseket: Jóvátehetetlen lenne. (tovább…)

Shaun Tan – The Arrival

Üdvözlök ismét minden kedves olvasót a blogon, beleértve újakat és régieket, e-stalkereket, spambotokat, cenzorasszonyokat  egyaránt. (Csak a nagy testvér kedvéért idefirkantom, hogy én a narancsos médiahatóságot is kifejezetten lájkolom, mert az nekem kilenc fővel több olvasót jelent.)

Ahogy az lenni szokott,  idén sem bírtam türtőztetni magam, és újévi fogadalomként ismét elhatároztam, hogy tövig nyomom a gázpedált az információs szupersztrádán (ráadásnak még belököm a turbo-boostot  is, mint KITT-en a Michael Knight szokta, vagy mint Izriot barátommal tettük a pezsgővel szilvesztertájt) és irdatlan iramomban az új évtizedre már tényleg megpróbálom feltornászni minimum havi egyre (!) a  bejegyzések számát. Láthatjátok, milyen jól haladok: Január első bejegyzése következik, februárban.

Zaizentasztikus képregényajánló sorozatunk következő kiadásában egy bizonyos Shaun Tan, ausztrál-kínai képregényíró és rajzoló többek közt Hugo-díjra is jelölt, 2006-os munkájával ismerkedhetünk meg, amiből kiderül, hogy milyen érzés lehet, ha az emigrációnk az új világba és egy durva LSD-trip  egybeesik! Mielőtt nekivágnánk, kérlek, helyezzétek magatokat kényelembe, dőljetek bátran hátra,  tekerjetek egyet az egéren, és  igyátok  oly elmélyülten a szavaimat, mint ahogy megbecsült indán barátom, Szinesztéziás Holló John szokta a  peyotés teáját. (Mielőtt még megcsömörlik a kedves olvasótábor a Gonzo-vadhajtásoktól, megígérem, hogy komolykodni fogok innentől, szóval tessék felkészülni.)   Csapjunk is a sűrűjébe, és jöjjön az aktuális képregény-ízelítő! (tovább…)