A nagy XKCD hatepost

Üdvözlök ismét minden olvasót a Blogon.

Ritka és kivételes esemény tanúja lehettek kedves olvasóim; ma engedni fogok egy régi szenvedélyemnek, és fikázni fogok egy kiadósat. Aki fékezett habzású kritizálásra számítana, annak elöljáróban annyit, hogy bár tavalyi elhatározásom volt megírni ezt a cikket, de annyira borzalmasan képmutató, prédikálós humortalan hányadék az XKCD, hogy nem bírtam egyszerre pár sornál többet kiizzadni, és egész idáig tartott olvashatóvá tenni ezt a bejegyzést. Ez nem vicc, ugyanis minden alkalommal, amikor megpróbáltam egy bekezdésnyinél többet írni egyszerre, heveny Tourette-szindrómás Hitler-beszédbe hajló szöveg került a képernyőre (z.B.: “entarteter Scheißklumpen”, “kotzmäßiger Fickwerk”, usw). Szóval, ha a mimózalelkedet esetleg  már most letiportam volna az XKCD fentebbi jellemzésével, akkor itt az ideje kiszállnod, mielőtt még igazán bedurvul az iram. Mindenki más, lágyszárú növényekénél erősebb lelkülettel bíró olvasó is csatolja be magát a biztonság kedvéért, mert innentől nincs megállás, gyűlölet következik a vegytiszta fajtából.

Mint mindig; Caveat Lector.

No hát, csapjunk is a lovak közé! Ha netán eddig nem ismernétek volna, röviden bemutatnám nektek az XKCD-t, az interneten fellelhető legképmutatóbb webcomic-ot, aminek célja szellemes és szarkasztikus meta-humort nyújtani az életről, a nyelvről a tudományokról és valamiért a matekról is.  Ha eddig nem hangzana elég nagyképűnek ahhoz, hogy okádnod kelljen tőle, még gyorsan hozzátenném, hogy minden képsor pálcikaemberekből vagy alternatívaként valamiféle grafikonból vagy wall of text-ből áll (de ezek tetszőleges kombinációja is előfordul) ami vagy prédikációba hajló progresszív üzenetet hivatott közvetíteni, vagy pedig azt a homályos noszogatást, hogy a szcientizmus igenis követendő életforma. Mondani sem kell, hogy az egészet átjárja a morális és intellektuális felsőbbrendűség-tudat áporodott bűze, de értékelhető humor az persze egyáltalán nincs benne, hisz az  plebejusoknak való.

Bizony-bizony, nem akármilyen kupac trágya az XKCD, hanem kifejezetten hipsztertrágya, aminek rajongótábora is egytől-egyig hipszterekből áll – hisz senki más nem képes szart akkora élvezettel habzsolni, mint egy hipszter.

A gyengébbek kedvéért tegyünk egy gyors kitérőt és tisztázzuk, miféle csodabogár is az a Hipszter. A hipsztereké nem egy olyan jól körülhatárolható szubkultúra, mint az emósoké vagy a rockereké; épp ellenkezőleg. Nagyon árulkodó, hogy a hipszterek magukat nem is tartják szubkultúrának, mert ahhoz ők túl egyediek. A hipszter voltaképp a pszeudo-intellektualitás és önimádat abszurdba fordulása; ő a poszt-modern embertípus, aki a fogyasztást életcéllá nemesítette, aki végletesen arrogáns és nárcisztikus és azt hiszi, hogy az emberi jelenség legnagyobb vívmányai az irónia és a szarkazmus. Félreértés ne essék, egy hipszter nem azért hiszi ezt, mert esetleg ráérzett volna a világ működésének valamely mélyebb, filozófiai jelentőségű igazságára; ő csak szimplán retteg szembenézni az élet lesújtó hétköznapiságával, és így próbál meg védekezni ellene. A meggyőződés, a hit, és az önfeledt rajongás a hipszter szemében mind-mind megvetendő dolgok,  mert ezek őszinték –  az őszinteség pedig gyengeség. A hipszter jellemzően nem hisz semmiben; számára a látszatról szól az élet és a társadalom, s ezért nemcsak él az iróniával, hanem kifejezetten ironikusan próbál élni. Megpróbálja azt a látszatot kelteni, hogy ő mindenben csak látszatot kelt: Így például direkt ronda, SZTK-keretes szemüveget visel, még akkor is, ha a látása tökéletes; tudatosan és nagy odafigyeléssel öltözik úgy, mintha nem is érdekelné milyen ruhát visel, és úgy általában vagyonokat költ arra, hogy igénytelennek lássák (Igen, szerintük ez mind mesteri irónia.) De ez mind hagyján; a hipszter ugyanis van annyira aljadék emberfajta, hogy képes ironikusan nézni még a family guy-t is; eléggé fejlett intellektussal és ízléssel rendelkezik ahhoz, hogy megértse mennyire igénytelen és sekélyes humor az ilyen, de ez neki egyáltalán nem számít, mert ő nem azért néz Family guy-t, hogy nevessen a béna vicceken. A hipsztert nem a váratlan helyzetek vagy a szokatlan megoldások szórakoztatják, mint egy lelkileg egészséges embert, hanem az, hogy okosabbnak érezheti magát attól, hogy ő az összes utalást érti. Ezért is a mémek, az intertextuális-referenciális humor (gy.k. alluzió, célozgatás, utalgatás), a meta-vicc és az in-joke a humor teteje a hipszterek számára s minél kevesebben értik, annál jobb. A hipszter egyébként csak azért viccel egyáltalán, hogy tessen önmagának és kérkedjen a felsőbbrendűségével; ha nem érted a vicceit, akkor pedig nem a vicc a szar, hanem biztos te vagy a hülye.

Ha valaki ezután a jellemzés után is azt hiszi, hogy egy ilyen embernek lehet valamiféle értékelhető humora, akkor erre tessék; Belépünk Randall Munroe világába, és szemügyre veszünk néhány képsort az XKCD-ből. (Azt hiszem, ide bizony szintén kell egy nagybetűs CAVEAT LECTOR; tessék óvakodni, mert botrányosan szar képsorok következnek.)

Kezdjük rögtön ezzel a borzalmas ízlésficammal:

Amitől itt elsősorban forog a gyomrom, az az öncélú, passzív-agresszivitással társított szarkasztikus hangnem.   Ebből a fajtából sajnos tényleg  számtalan akad, lásd még ezeket:

Illetve ezt a közönségkedvenc förtelmet, amit még századszorra látva sem vagyok képes kevésbé gyűlölni:

Láthatóan a rajzolónak évek óta nem esik le, hogy a mondanivaló, vagy egy szellemes kiindulópont egy jó képsorhoz önmagában édeskevés. Az, hogy az alkotó rendíthetetlenül hisz a saját morális és szellemi integritásában talán még megbocsájtható, de az infantilis véleményekkel ellentétben az ezekre épülő kiforratlan, odamondós szarkazmusban tényleg semmi élvezhető nincs (mert mégis, mekkorát üthet egy odamondás, ha azt egy ostoba szalmabáb arcába vágják?) Poén híján a fenti képsorok igazából tényleg csak arról szólnak, hogy vállon veregeti magát bennük az író. “Ugye mennyire progresszív vagyok?” ez kábé az egyetlen érdemi üzenetük. Szilárd meggyőződésem tehát, hogy ócska szalmabábok és öntetszelgő self-insert pálcika-prédikátorok által benépesített világ ez az XKCD. (No és persze a jobbára teljesen üres paneleké.) De haladjunk  csak tovább.

Amúgy ha már ennyi selejtet sikeresen szemrevételeztünk, engedtessék meg, hogy egy pillanatra  reflektáljak egy pusztán technikai apróságra, és megfogalmazzak egy gyűlöleten és ellenszenven túlmutató, mondhatni legitim képregény-kritikai gondolatot a fentebbi képsorok alapján. Az XKCD talán legnagyobb hibája, hogy teljességgel egydimenziós – ezalatt azt érve, hogy a képregényformátum képi dimenziója rendszerint kihasználatlan marad.  A lényeg szinte minden képsornál a szöveg, és sokszor tényleg csak a szöveg. A képi dimenzió nagyobbrészt fölösleges, ugyanis nem nyújt semmiféle esztétikai vagy gondolati többletet, és csak a mondanivaló alátámasztására szolgál. Jellemzően hiánycikk a nonverbális humor, a síkok közötti ellentmondással vagy egyéb, feszültséget vagy érdeklődést ébresztő képi bravúrossággal sem találkozni. Elismerem, hogy ez az állításom talán durvának, hovatovább teljesen nonszensznek tűnhet, ugyanakkor vegyük csak még egyszer szemügyre a fentebbi, illetve az alábbi képsorokat:

ill. a következő grafikonokat is:

Látható, hogy van azért néhol “képi” üzenet (ahol a panelek képekbe sűrítve közvetítenek információt) de ezek kérem sokszor csak infógrafikák; wikipédián talált információkból készített infógrafikát pedig szórakoztató képregényként eladni maximum aspergeres kockáknak lehet. (Ugyanez természetesen a folyamatábrákra is igaz.) A fentebbi képsorok közül emellett akad néhány  hommage is. Nomármost, ha jól csinálják, akkor egy referencia is lehet vicces és szellemes a maga korlátolt módján, de azért mégiscsak egy istenverte referenciáról van szó, a köcsög hipszter mindenit! (Idióta mémekre utalgatni, mint a fentebbi “LE CAKE IS A LIE” nektek vicces volt valaha is?) De haladjunk tovább,  és vegyük szemügyre pár újabb képsort:

És elérkeztünk a hipszterség e rákfenéihez is. Infógrafikán keresztül elküldeni a picsába a hipszterséged és grafikonjaid kifogásoló kritikusaidat? Ez bizony annyira meta, hogy már szinte látom magam hátulról! Tudjátok mi lehetnemég igazán meta? Az, ha a fejed sikerül végre tövig felnyomni a saját seggedbe! (Hadd ne ismételjem magam, miért a legalja a hipszter-humor). De jó hír, hogy kezdünk elérkezni a végső állomásig! A fentebbi grafikont már igazán nehéz lesz alulmúlni, de tessék:

Bizony, szerintem WIKIPÉDIA CIKKET RAJZOLNI talán az alulmúlhatatlan mélypont. (Igen, a poén tényleg annyi, hogy nem tetszik a szó, ezért rajzolt egy saját wikipédia-cikket). Nehezen tudom túltenni magam ezen az XKCD-n, de mégis muszáj lesz, mert még   meg kellene említenem egy utolsó undok indokot, amiért még irtózatosan szar az XKCD; ez pedig az Asperger-szindróma összetévesztése a humorral. Találni már fentebb is példát persze (valamilyen szinten mindegyik XKCD  Asperger-gyanús), de ezeknél különösen kiütközik, hogy az író bizony rajta van a spektrumon:

Azt hiszem, eleget tettem mára; a terapeutikus gyúlölködésemnek ezennel vége. Azért így végezetül még hadd támogassam még meg a végtelen utálatomat azzal a megjegyzéssel, hogy a következő oldal puszta létezése jobb indikátora annak, hogy mennyire szar is valójában az XKCD, mint az én egész  kb. ezerkétszáz szavas írásom. Ajánlom melegen mindenkinek:

http://www.isxkcdshittytoday.com/

Reklámok

3 hozzászólás

  1. Véletlenül vetődtem ide, és tetszett a hipszter átgondolt definíciója. El is méláztam az “ironikusan élés” tudatosságán.

    Régebben nekem ez az egész valamiféle modern élcsapatiságnak is tűnt, mert ugyan individualistákról van szó, mégis szükségük van néhány szemlélőre, aki megérti és értékeli a hipszterségüket. Bár ezzel a megközelítéssel meg úgy tűnhetne, hogy célokról, közösségről vagy értékelhető produktumról is beszélhetünk, pedig ilyenekről szó sincs.

    Ám a gond nem a hipszterekkel van. Valódi gondolatok híján túlságosan széles körben lett divatos a pszeudo-intellektualitás, az ilyen xkcd-féle dolgok intellektuális humornak számítanak a nihilben, és nevet (“olvasót”?, kattintót?) tudnak szerezni, pl. én is ismertem. Az utalások, mémek megértéséhez szükséges álműveltséget ugyanis erőfeszítések nélkül, szórakozás útján lehet megszerezni.

Ide követheted el a hozzászólásaid.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s