Abortált ötletek Legjobbjai: Labirintus

Köszöntöm ismételten a kedves olvasókat. 2015-et írunk immáron, és mindenki óriási közönyére ebben az évben végre ismét sikerült előmásznom abból a mély és koszos lyukból, ahonnét abortált ötleteimet és minden egyéb hasonszőrű kreálmányomat származtatom. Üröm az örömtelenségben, hogy most sem jöttem üres kézzel, s idén egy újabb abortált ötletet tárok a világ elé. Szinte hallom is lelki füleimmel a tapsvihart, ami e teljesítményért méltón megillet. (Congrats Shinji, now pilot that fucking robot.)

“Miről szól ez az írás?” kérdezheti joggal az olvasó, a szürkeállomány perifériáján lebegő egyéb kimondatlan kérdésekkel egyetemben: “Mit olvastam, miért olvastam el, és egyáltalán mire véljem?” Minden bizonnyal vetődnek majd fel olvasás után ilyen, s hasonló gondolatok, de azért ne szaladjunk ennyire előre. Menjünk inkább kicsit visszább a fogantatásig, 2012 decemberébe, amikor az éves önreflexióm keretében és az óév búcsúztatásául sikerült némi allegórián keresztül desztillálnom az elmúlt évem, és talán életem egyik legnehezebben levont tanulságát kb. nyolcszáz szóba. A kontextust engedelmetekkel nem is árnyalnám; maradjunk annyiban, hogy jó filozófusi szellemben azt mondtam magamban “találtam egy igazságot” és nem álltam meg itt a bölcseletben – univerzalizmusra törekedvén kiterjesztve az igazságomat a világ minden jelenségére – hanem haladok, keresem az igazságaimat egyre tovább. Ami az óév e hordalékát illeti, bizony a következő reggelen már viszketett a kezem, hogy töröljem a francba, de végül inkább hagytam évekig szuperpozícióban lebegni  lomtár és  publikálás között.  Egészen mostanáig. 

“Quod evenit in labyrintho properantibus: ipsa illos velocitas inplicat.”

“Ami történik, ha egy útvesztőn keresztülsietsz: minél gyorsabban haladsz, annál jobban belezavarodsz.”

Α

Eltévedtem.

A felismerés nem jött hirtelen, lassan derengett fel, akárcsak egy ködös téli reggelen a nap első sápadt sugarai. Itt nincs értelme a hasonlatnak.  Itt nincs olyan, hogy nap. Furcsa, hogy mennyire meghatározó nekem ez az egy tény, de semmi egyéb fogódzóm nincs. Tudom, hogy létezik a nap. Nem a természetes állapotom ez a lét, mert tudom, hogy létezik a nap, és itt nincs olyan, hogy nap. Azt nem tudom, hogyan, mikor, miért kerültem ide. Azt nem tudom, hol vagyok. Nem tudom ki vagyok. Nem tudom, hogy hogyan jutok ki. Nem tudom, kijutok-e. Nem tudom, látom-e még a téli napot. Azt azonban tudom, hogy a nap létezik. Azt tudom, hogy létezik odakint.

—-

Nem tudom, mikor tévedtem el, hisz nincs idő. Nem tudom, miért kerültem ide, mert itt értelmetlen maga a kérdés is. Itt nincsenek okok és nincsenek okozatok, nincs változás. A miért odakint van. A hogyan odakint van. Én azonban itt vagyok, és itt nincs mibe kapaszkodni, itt nincs biztos pont, nincs kinyújtott kéz, nincs utad, nincs jövőd, nincs múltad. Nincs nap. Nincs idő. Nincs senki. Jellegtelen, képlékeny és sötét falak vannak, amik közé marcangoló kérdések ékelődtek. Útvesztő.

—-

Nem tart sokáig, hatalmába kerít ez a hely. Az eszmélettel együtt nő a bizonytalanság rettegéssé és tovább. Túlnő rajtad. Elveszíted magad. Természetes reakció a kétségbeesés, természetes üvölteni, sírni, véresre verni az öklödet. Természetes dolog keresni az okot, természetes keresni valakit, bárkit, akit okolni lehet. Magadat okolni is természetes, hiszen itt nincs senki más. Természetes magadban, magadhoz, magadnak beszélned, ahogy most is teszed épp, hiszen szükséged van narratívára, te egy elbeszélés vagy, meséled és magyarázod önmagad. Történet vagy, de cselekmény nélkül. És történetesen eltévedtél. Lásd be, természetes reakciókkal itt nem mész semmire. Természetesen.

—-

A terv: Ráció, nyugalom, józanság. Gondolkodni képes lény vagy, a józan ész visz előre, nem a kétségbeesés. Kordában tartod a kétségbeesést, a józan eszed lesz a kiút, ő lesz a kulcs. Minden kapuhoz van kulcs, minden kulcs nyit valamit. Van, kulcs, van kapu, van kiút! Gondold végig! Útvesztő, mi az az útvesztő? Mi a célja? Az útvesztő célja, hogy elveszejtsen. Valóban útvesztőben vagy? Elvesztél. Falak vesznek körbe. Útvesztőben vagy. Útvesztő, más néven Labirintus, λαβύρινθος, labyrinthosz. Eredetileg talán konkrét épület neve volt, Daidalosz híres útvesztőjét hívták így, ahová bebörtönözték a minotauruszt. A kifejezés később minden hasonló építmény neve lett. A labirintusból van kiút: Thészeusz kitalált a labirintusból, bár neki ott volt Ariadné fonala. Thészeusz ugyan  felkészült és segítséget kapott, de a történet lényege, hogy győzött és kijutott. Kell legyen kiút, hogy máshogy kerültünk volna be ide? Hogy kerültünk ide? Hogy kerültem ide, hogyan, mikor… miért?

mind-labyrinth

Nyugalom. Gondold Végig. A labirintusokat tervezik. Tervezett dolgok józan észt feltételeznek. A józan ész rendszeres. A természet rendszeres. A rendszer pedig mintákat jelent. Feltételezzük,  hogy  akár tervezett vagy akár természetes útvesztővel van dolgunk, egy megérthető, átlátható, felfogható, és mintáknak alárendelhető rendszerrel van dolgunk. Megoldás: Találj egy mintát, a mintával pedig mindig megtalálod a kiutat. Gondold hát végig –  és találd meg. Gondold végig – Találd meg. Gondold végig. Nyugalom.

—-

Előre hát, csak előre, keressük a mintákat. A józan eszem meg kell őrizzem,  és megtalálom az én józan, egyetlen arany Ariadném mintás fonalát. Mesélj hát egy mesét magadnak Ariadnéról, Thészeusz szerelméről, aki Ariadné szörnyeteg fivérének vérét ontotta! A bátor Thészeusz megölte a labirintus mínotauruszát, te pedig megfontad néki a fonalad, Ariadné. Ezért voltam itt, Ariadné! Thészeusz vagyok, érted és általad találom meg az utamat, dolgom végeztével pedig rajtad keresztül hagyom el a labirintust. Fond meg hát nekem a fonalad, egyetlen drága Ariadné! Arany Ariadné, csak te lehetsz, aki ki kivezet innét, mi Thészeuszok elvesztünk nélkületek, drága Ariadnék nélkül. Nosza hát, Kövesd Ariadné fonatát! Fonj egy mesét, Ariadné, csak nekem, nagyon kell egy fonák amit követhetek, fontolóra vennéd? Kellene némi fonetikus fontázia, a fonációd fontos lenne, fondorlatos Ariadné! Ariadné, egyetlen szerelmem, vedd fel a beszélgetés fonalát! Szólj hozzám, Ariadné! Vezess ki esetleg a fényre?

—-

Ariadné, drágám, nem megy ez nekem nélküled, kérlek vezess ki,  add a fonalad. Ne légy ilyen. TE nem a józan eszem vagy, Ariadné, a józan eszem rég elveszett. Ki vagy hát? És ki vagyok én?

—-

A labirintus szívében vagyok. Szinte halott vagyok, Ariadné, de nemsokára újjászületünk.  Ariadné, tudom ki vagy. Te vagy a reményem, te vagy a hitem, te vagy a vigaszom. Volt egy felismerésem ma. Ma volt vajon? Volt egyáltalán olyan, hogy Ma?  Ariadné, innét nincs tovább, csak kifelé.  Innentől nem útvesztőben vagyok. Labirintusban vagyok, és van remény, van értelem, van cél.  A szívben, a fejben és a kezek által történik a megváltás.

—-

Ariadné, tudom végre. Én nem Thészeusz vagyok, Ariadné. Nem lehetek Thészeusz. Te tudod ki vagyok én, Ariadné? Tudod miért vagyok bezárva ide? Én tudom. Többé nem  igyekszem kifelé, Ariadné. Ég veled.

Ω

 

Hogy ne végződjék teljesen pesszimista fennhangon a fentebbi történet, hozzáfűznék annyit az érdeklődő műkedvelőknek és irodalmárpalántáknak, hogy bár kétségtelenül lehangoló univerzális és megkerülhetetlen igazságokról (is) szól – mint az alapvető episztemológiai korlátaink, az emberi jelenség végessége, az ember örökös értelmezési kényszere valamint a kétségbeesés kilátástalansága – az elbeszélő választotta látszólagos kiút (az őrületbe menekülés ami nem kifelé visz, hanem a labirintus szívébe) nem a szükségszerű és egyetlen vége az eltévedt ember szituációjának.

Amúgy minden felmerülő “miről szól” típusú kérdésre a legjobb válasz kétségtelenül az, hogy nem az írói szándék a szöveg értelmezésénél az egyetlen, ami mérvadó.  Az olvasó szerepe az értelmezésben ugyanúgy teremtő erejű lehet, szóval tessék azzal az extra rétegnyi jelentéssel magunknak megtölteni a szöveget. (Még csak az hiányzik nekem, hogy holmi hobbi-agykurkászok kezébe adjam a királyság kulcsait.)

Reklámok

Ide követheted el a hozzászólásaid.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s