Fuck you, Internet.

Van egy visszatérő rémálmom. Nagyon földhözragadtan kezdődik, ahogyan az álmok kezdődni szoktak, jelen álomnál ez abból áll, hogy lefekvés előtt úgy döntök, hogy a 4chant még gyorsan átböngészem. Lenyomom a négyes gombot, ezután a böngészőm már tudja, hova igyekszem. Bejön a főoldal, és úgy döntök, gyorsan végignézem a  választékot, kiválogatom a jobb threadeket, kiragadok pár képet innen-onnan, esetleg hozzászólok egy-egy jobb témához. Sajnos azonban nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt elterveztem magamban, ugyanis az első oldalon egy Haruhi thread, roneryfag thread, vagy konzolháborús vita van, aszerint, hogy melyik szekcióba lestem be aznap. A választékot látván rövidesen  leolvad az agyam, nem telik tíz percbe sem, és a könnyed böngészés helyett tajtékozva szórom az áldást. Sage balra, sage jobbra, F5 – F5 – F5… Minden erőfeszítésem ellenére a hülyeségtől izzó, dühítően sötét threadek nemhogy fogynak, de úgy tűnik, exponenciálisan szaporodnak, csupán azért, hogy dacoljanak velem.

Miközben elkeseredetten gyógyítanám a virtuális rákot, azon merengek, hogy nem-e én vagyok az, aki velük dacol; az új generációs anonnal, a tripfagekkel – azzal, amivé a 4chan lett, miközben nem néztem oda. Lehet én vagyok a rák, aki az új egyensúlyt megbontja? Gyorsan elhessegetem ezeket a gondolatokat az F5-öt többszöri megnyomásával, de persze hiába.

Akárhogy nézem, hiábavaló viták zajlanak minden fronton; lényegtelen dolgok miatt háborúzunk, és mindannyian vesztésre állunk. Dalolva megy a picsába a kedvenc oldalam. Miközben menteni próbálom a menthetetlent, és elkeseredetten copypastázom az iszonyatos ronery/relashionship threadekbe újra, meg újra, hogy “kill yourself” , “do it faggot” és “not your personal blog”,  lassan megérik bennem a felismerés, hogy ilyen kell legyen a modern tartarosz, amely lépést tartván az információs társadalommal lecserélte sziszüphosz kövét egy buzi iphone-ra. Ismerős az érzés; Déjà vu,paramnészisz, a kaparászó érzés a koponyám hátsó felében, a “már láttam, már egyszer megtörtént” élménye.  (Kicsit barokkos vanitas-érzés ez, frissiben kiragadva irodalomóráról, odabaszva az internetre.)

1228501203422

Ezekben a sötét percekben szokott történni, hogy egy jól időzített DDoS  kinyírja a 4chant, és vége a chanokalipszisisnak, (legalábbis míg moot vissza nem hozza a zombichan immáron tizenkilencedik inkarnációját). 404 not found. A hirtelen talált szabadságom arculcsapásként ér – nincs többé 4chan! Nem tudom elhinni,  hogy szabad vagyok. Remegő kézzel húzom el a függönyt, és azt találom, hogy süt a nap. Istenem, el is felejtettem, hogy milyen a természetes fény! Odakint kopár fák fürdenek a felkelő napsugarak csinos csokraiban, és hirtelen kedvem támad kimenni, emberemlékezet óta először. A virtuális tér anonim kakofóniája nem ostromol többé. Hónapok óta először eszembe jut, hogy van nevem, barátaim, életem, leválasztva a hálóról, tőle függetlenül, és nem USB kompatibilis. Eltűnődöm, hogy hova tovább, majd felveszem a telefont, és elhatározom, hogy elkezdek ismét élni.

1118177254737

Az agyamban kergetőznek a lehetőségek,  azon gondolkozom, hogy hová megyünk, mit csinálunk, miről beszélünk majd, miközben a vonal másik végén tudom, hogy kicsöng. A megváltás kézzelfogható, nincs több kockulás, sayonara, faggots, hello world! Jó sokat csöng ez a telefon… Halló, szól egy hang, és én rázúdítom minden életörömömet, a terveimet, és a reményeimet, egy kérdésbe tömörítve: „szevasz, ráérsz?” Röpke harminc másodpercig várat magára a válasz, de nincs okom türelmetlenkedni, hisz míg elér a telefon másik végére a kérdés, plusz a reakcióidő, végtére is reggel van ugye… Mire a hang a túlsó végen megszólal, én már szinte a nyelvemen érzem a siker ízét, ami édes, mint maga az élet. A következő pillanat olyan fincsi módon ironikus, hogy az már iszonyatos,  mert a régi ismerősök, haverok, barátok, miután nagy nehezen fölveszik a telefont, az életösztönömet rögtön porrá is zúzzák válaszaikkal.  “Áh, most nem mehetek el itthonról, réjdölök a haverokkal, ‘tod, wowba’! Nem szállsz be?”  Artikuláratlan üvöltés hagyja el a torkomat, miközben úgy lebaszom a telefont, hogy a vonal másik felén a kagyló vélhetőleg pofán vágja a wowozós köcsögöt. Valami van az arcomon… a kezem az, önkéntelen, reflexszerű facepalm, (telibe talál, pedig nem is céloztam) s érzem, hogy olyan erővel csapódott be, hogy levált tőle a retinám.

Ezután az események nagyon gyorsan zajlanak. Térlátás híján, fél szemmel valahogy elnavigálok a gépemig, útközben sikeresen behúzom a függönyt. A billentyűzeten még láthatóan izzanak az ujjlenyomataim, az egér még sikamlós az izzadtságtól. Másfél óra sem telt el, de én újjászülettem, éltem, és meghaltam. Szombat reggel kilenc van, és a köcsögök ilyenkor indulnak raidelni.  Csak egy módot ismerek, hogy a dühömet és csalódottságomat kiszellőztessem, hogy a gyűlöletemet szabadjára engedjem…

Leülök, elindítom a böngészőm, és a fogaim összeszorítva lassan lenyomom a négyes gombot.

Disclaimer: A fenti írás javarészt fikció. (Lehet találgatni, miről szólt.) Valójában nincsenek wowozós köcsögök a baráti körömben. Ha valamelyikőjük titokban mégis az, jobb lesz, ha vigyáz a szájára.  Az én szememben halott mindenki, aki Azerothban él, és abban a pillanatban, ahogy a bűvös “réjdelni ” ige elhagyja az illető ajkát, teszek róla, hogy a haverjai virtuális temetést rendezzenek neki még aznap.

Mellesleg egyetlen visszatérő rémálmom van csak, és az is zuhanós.

Reklámok

11 hozzászólás

  1. Minden elismerésem. A kezdeti könnyed kacarászás helyét lassan átvette a bűntudat, amiért még hajnali fél 3-kor is a monitor előtt, értelmetlen weboldalakat böngészve görnyedek. Lassan megyek is lefeküdni, csak még fölnézek egy 10 percre a 4chanra…

  2. A felsorolt tünetegyüttesek igen-igen életszerűek. Nem mintha magamon tapasztalnám bármelyiket is…inkább azokon, akikkel “foglalkozom”.
    Ez az írás meg…nem dicsérlek.

  3. Eh, sose gondoltam volna, hogy az írásom miatt keres rá valaki 4chanra… nem épp népszerűsítési céllal vettem bele az írásomba, inkább a netfüggőség jelképeként. No mindegy, c’est l’internet.

  4. Ezzel az irassal bizonyitottad hogy pontosan te vagy az a kis faszkalap, aki miatt 4c doglik. Te vagy az, aki forumon kivul hirdeted, ezzel ujabb es ujabb buzikat toborzol az amugy is nepes seggarcok taboraba.
    ha nem akartal volna a 4c-el villogni, akkor nem irtad volna le.
    kosz szepen, faszfej!

  5. Nem toboroztam senkit, és nem hírdettem a 4chant, épp ellenkezőleg. Egy üres, értelmetlen netfüggő életvitel szimbólumaként használtam fel, méghozzá jó okkal. Egyébként spoiler: a 4chan mindig szar volt. Lásd: COCKMONGLER, HAPPY NEGRO, PEDOBEAR, ANONIMUS DOES NOT FORGIVE, DO NOT TALK ABOUT 4CHAN, RULES OF THE INTERNET, KILL YOURSELF.

  6. THIS IS WHY WE CAN’T HAVE NICE THINGS!!!!!44!4!4444!!FOUR!44!!!

    FAG, te meg igazi tripfag lehetsz, ha ide sem anonymous-ként írsz.

    FAGYOU ARE THE CANCER, THAT’S KILLING /b/! Tipikus lóherés kis GECZI.

    (Amúgy meg a sok buzi BOXXXXXXXY rajongó miat vannak a DDoS-ek, nem a newfag-ek miatt)

  7. Hát… 8 évvel később igaz lett a történeted, cancer a mai 4chan, de ha már ennyi ideje is az?! Legalább jót nevettem ezen, bár ahogy mondani szokták: „Op os a fag” De ilyen az internet ¯\_(ツ)_/¯

Ide követheted el a hozzászólásaid.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s