Garfield nem vicces.

Garfieldot, a kövér, narancs-fekete porfogót sokan úgy ismerik, mint a világ legnépszerűbb macskáját: a róla elnevezett képregény lassan 30 éve töretlen népszerűségnek örvend, és Guinness rekordok könyvében mint a legtöbbször leközölt képregény csúcstartó. Mindezek ellenére a Garfield nem vicces, már évek óta nem az. A képregény három hónap múlva 2008. jun. 19.-én esedékes születésnapjára született ez a rövid bejegyzés, ezzel is tisztelegve Jim Davis alkotói zsenialitása előtt.

Ahogy én látom, Garfielddal az a baj, hogy kiöregedett. A képregény alapötlete egész jó volt: Garfield (sokszor helyzetkomikumra épülő) kommentárjaiból meríti a humorát, de sajnos a kivitelezés egyre elsatnyult, és mára csapnivalóvá vált a minőség. Garfield szarkasztikusnak szánt megjegyzései a helyzetetek komikusságát nem kiélezik, hanem eltompítják, Garfield ugyanis sosem véleményez olyasmit, amiről érdemes lenne beszélni és amit mond az is teljesen elhanyagolható. Jim Davis marketing-stratégiája a ludas ebben: A lehető legszélesebb közönséget akarja megcélozni a képregényével, így a sikerért elhagyta a humor minden igényesebb formáját (nehogy véletlenül megsértsen valakit) és mind a mai napig keményen dolgozik azon, hogy a Garfield lehető legártatlanabb képregény legyen. Davis ezzel a törekvésével az évek során szisztematikusan kiölte a humor minden foszlányát a képregényéből: a gyenge poénok 2/3-a evést és az alvást, a maradék 1/3 pedig John szánalmasságát és Garfield kövérségét dolgozza fel. Davis nemrégiben leszámolt John szánalmasságának egyik fő forrásával, mikor összeboronálta az állatorvosával, úgyhogy lassan már csak a “hájas disznó”- típusú viccek maradnak, de attól félek nemsokára azokkal is leszámol, mert nem férnek bele a politikai korrektség filozófiájába. Amilyen irányba a Garfield halad, a végső célközönsége az amerikai hatéves gyerek lesz. (Miután ez megtörtént, Jim Davis lesz a világ 50. leggazdagabb embere, munkáját 40 országban olvassa majd ötszázmillió ember naponta, és mindannyian imádni fogják.) Egy ilyen képregény mosolyt csupán azzal tud az arcomra csalni, hogy három panel után vége.

De Garfield és Jim Davis szapulása helyett egy konstruktívabb feladatra koncentrálnék ezzel a bejegyzéssel, hiszen függőben maradt egy kérdés: Hogyan élvezzük Davis alkotói tevékenységét a teljes mentális leépülés vagy a gyerekkorba való regresszió segítsége nélkül? A választ a következő idézetben véltem megtalálni:

“The Garfield Theorum of Quality: It’s a given that Garfield has a base quality level of zero. Therefore, any change made (random or otherwise), cannot do anything BUT improve the strip.” – anonymus

A Garfield minőség-tétele szerint tehát, minthogy egy Garfield-képsor minősége eredendően nulla, bármilyen nemű, akár véletlenszerű változtatás sem nem okozhat minőségromlást, csak minőségnövekedéshez vezethet. Ezt szemléltetendő, kiválasztottam néhány szemléletes példát az internet kínálta lehetőségekből.

(Akit a fentebbi gondolatmenet a Garfield minőségromlásáról elgondolkoztatott, és szeretné jobban kibontva látni, annak ajánlom figyelmébe a Comic Strip Doctor szellemes és színvonalas cikkét, amely részletesen kivesézi Garfield felemelkedését hanyatlását. A cikk itt található. Ezen felül érdemes még a Recontextualization című írását elolvasni, itt minthogy szintén a témába vág.)

1. Arbuckle és Garfield minus Garfield.

A fentebbi fejtörőre ez a két oldal két, lényegében hasonló választ ad: Az első válasza az, hogy Garfield inkább fogja be, míg a második drasztikusabb megoldást kínál; szerinte John is a lényeg, de itt Garfield elhagyható ballaszt. Az Arbuckle Garfield elnémításán felül Davis rajzstílusával is leszámol, és egy állandó stílus helyett durvábbnál-durvább képi megoldásokkal rukkol elő, az MS-painttől a tollrajzig minden technikát hasznosít. (Mellesleg a Garfield minus Garfield alapötlete a Something Awful fórumáról származik, de nincs havi 10 dolcsim, hogy az SA archívumait nézegessem, lol. Szerencsére másutt is akad még szövegmentesített Garfield, pl. itt.)

arb030215.gif


2. Random Garfield Generator.

A Random Garfield Generator az egyik legötletesebb megoldása a Garfield minőség-problémájának. A Generátor az online Garfield archívumból kiragad egy-egy képkockát, majd véletlenszerűen összeollóz egy képsort. Itt található egy randomizált Garfield képsorokkal teli thread, ezen felül egy kis ízelítő, saját random Garfieldjaimból:

3. Lasagna cat.

A harmadik, legdurvább megoldást különösen megkedveltem, minthogy nemcsak iszonyatosan hülye ötlet, hogy “live action” Garfieldként eljátszanak egy-egy képsort, de ráadásként megtoldják egy-egy klippel, ami Jim Davis előtt hivatott tisztelegni. A végeredmény, bár nem mindig vicces, kétségtelenül lenyűgözően bizarr.

Ennyi mára.

Advertisements

4 hozzászólás

  1. Én nem értek egyet a cikk elején lévő kiírással, miszerint; idézem: “Garfield nem vicces, már évek óta nem az.” szerintem a Garfield vicces, és persze mint minden képregényben, vannak olyanok amelyek nem nyerik el az olvasó tetszését. A rajzolónak nehéz kitalálni a mindig új képsorokat.
    Szerintem Garfield 4ever.

Ide követheted el a hozzászólásaid.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s