Vinland Saga

Üdv, Internet!

Először is, fogalmam sincs, ZJ miért hívott meg engem, és hogy mit írhatnék én ide, amivel adhatnék egy kis extrát a bloghoz, de a saját blogom ne adna ehhez megfelelő táptalajt. Kezdésnek megpróbálkozok azzal, hogy ide szorítok minden anime és manga témájú írást, ami csak eszembejut, hisz az én blogom nem igazán e célra született, ellentétben Zaizen Jotaro Animés Blogjával.

A Vinland Saga című vikinges seinennek számos rangos elismerést sikerült bezsebelnie az utóbbi időben, ezek közül a leginkább említésre méltó az Év Nem Szar Mangája/Animéje™ díj, mellyel most ajándékozom meg (bár kénytelen megosztani a Shigurui-val, idén biztos jó szezon volt). A Vinland Saga tulajdonképp azért indul nagyon jópofán, mert lényegesen hangsúlyosabb a manga történelmi és mitológikus aspektusa, mint az akció része. A klasszikus skandináv mitológiától kezdve az Artúr királyi mondakörig számos, az ezredforduló környékén virágzó legenda tűnik fel. A nagy, hadsereges csaták nagyon látványosak és ötletesek (az egy az egy elleni küzdelmek már jóval kevésbé), és olykor hihetők is.

Most viszont elég a rizsából, ideje kiteregetni a szennyest. Kezdetben egy jó darabig az egyetlen komolyabb gond a mangával a főszereplő, Thorfinn, aki gyakorlatilag Sasuke viking reinkarnációja (nem viccelek, először majdnem befostam a röhögéstől, ahogy a római megmunkálású rövidkardjaival elkezdett nindzsa módjára harcolni).Ez igazából egy shounenben elfogadható, mert a mangákban mindennapos jelenség, hogyha születik egy használható ötlet, azt az összes szerző felhasználja, de egy huszonéveseknek íródott seinen mangában már nem érzem tolerálható lépésnek, hogy egy tizenegy-két éves kis emo pöccsel kéne együtt izgulnom. A kedvenc karakterem egyértelműen Askeladd. Askeladd igazából egy átlagos harci képességű, középkorú figura. Hogy mégis miért ő a kedvencem? Mert egy akció seinen (majdnem shounen) mangáról van szó ahol, az esetek 90%-ában (és itt is) a sztori szempontjából kritikus fő karakterek mindössze három archetítpus valamelyikébe besorolhatók:

1. SUPER MORALFAG: Általában a főszereplő ilyen. Egyetlen jellemzője, hogy még a zebrán való szabálytalan átkelés is vízeséshez hasonló bömbölést vált ki belőle, és legszívesebben csomót kötne a vastagbelére az elkövetőnek dühében, amiért szomorkásabb hellyé tette a világunkat (pl. Kenshiro).

2. SUPER IMMORALFAG: Általában az összes antagonista ilyen. Egyetlen jellemzőjük, hogy az előző kategória tökéletes ellentettje, tehát legtöbbször mindössze azért tesznek olyan dolgokat, mint pl. komplett városok lemészárlása, hogy a csaták előtt egy dupla oldalon láthassuk az eszelős módjára vihogó fejüket).

3. TOO COOL 4 SCHOOL SILENT PROTAGONIST: Ez a fajta karakter ritkán szólal meg, leginkább csak a sarokban ül, és sajnálja magát, amiért a sorozat elején megölték a szüleit. Ha viszont valóban megszólal, ritkán rest emlékeztetni bennünket arról, hogy micsoda véres bosszút fog állni. MsC fokozattal rendelkezik camwhore arckifejezések utánozásából.

Askeladd azért kiváló karakter, mert a fentiek egyikébe sem tartozik bele, de még csak egyéb húgyagyú animés sztereotítpiákkal (pl. tsundere) sem jellemezhető. Ő egy egyszerű, átlagos ember, aki a munkáját végzi, és próbál megélni. Mindeközben összetűzésbe keveredik a manga többi, túlnyomórészt „shounenesen” túldramatizált és hiteltelen karakterével, mindössze azért, mert ő túl normális. Egyszerűen öröm látni például, milyen szinten próbálja demonizálni a manga Askeladd-ot mindössze azért, mert zsoldosként a munkáját végezte, és megölte Thorfinn apját. Kit érdekel, hogy közben ártatlanok ezreit öli meg maga a főszereplő is? Ahogy megy előre a manga, sajnos egyre jobban próbálják 2-es kategóriájú stock karakterré változtatni az egyébként szívélyes emberként bemutatott Askeladd-ot. Ez a dolog a 28. chapterben csúcsosodik ki, ahol a brit erők elől menekülő Askeladd és zsoldosai egy ellenséges faluban találnak menedéket, ahol aztán úgy döntenek, hogy; biztos ami biztos; jobb, ha megöljük az egész falut mielőtt elvisszük az élelmüket utánpótlásképp, és egy tömegsírba temetjük őket. Így aztán nem marad ember, aki elvinné a briteknek a hírt a tartózkodási helyünkről, egy egyik napról a másikra írmagjáig kiirtott falu pedig úgyis olyan mindennapos jelenség, hogy semmi veszélye annak, hogy megtudnák a tartózkodási helyünket. Logikus, nem? Mondanom se kell, rekordidőn belül éri brit támadás a zsoldosok menedékét. Innentől kezdve pedig én halottnak tekintem ezt a mangát is, és nem igazán fogom figyelni az események további alakulását. Inkább eltemetem egy tömegsírba. Akit érdekel, az persze nyugodtan nézzen bele, az eleje még nekem is kifejezetten tetszett.

Mental Note: többé nem írok postot Word-ben. Egyszerűbb traktorabronccsal szeretkezni, mint ezt a szart utólag formázni.

Z.J. kiegészítése: A Vinaland Saga, ahogy én látom:

.

1202852558103.png

Advertisements

4 hozzászólás

  1. Ha már te is további /a/ids-szel fertőzöd a blogot, legalább ne Gurren Lagann referenciákat, kérem.

  2. Na én most kezdtem bele a Vinlandba.. Icc fákin gúd’… meg Hell yaeh, meg ilyenek.. röbidkard-suhogás jogos. :) GL referensz’ meg LOL

Ide követheted el a hozzászólásaid.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s