A fejsze lesújt. (Könyvekről.)

Sokat gondolkoztam egy illő felvezetésen, amivel a blogom könyvekről szóló részét megnyithatnám, egy összefoglalóra, miről és miért fogok írni (a hogyanról ma nem szól a fáma). Végül valaki más szavaihoz fordultam segítségül, hisz mindannyian tudjuk, hogy bármit mondasz valaki előtted már megfogalmazta azt, méghozzá szebben, változatosabb szókinccsel és elegánsabban, mint amilyenre te képes lennél. Ez a valaki jelen esetben Franz Kafka, és a szavait 1904. Január 27.-én Oskar Pollakhoz írt leveléből ragadtam ki.
(A bejegyzés kedvéért kikerestem Tandori Dezső fordítását a Magyar elektronikus könyvtárból.)

„[…]Azt hiszem, csak olyan könyveket szabad olvasnunk, amelyek mardosnak és furdalnak. Ha az olvasott könyv nem sóz egy jót a fejünkre, hogy ébredjünk, minek azt akkor egyáltalán kézbe venni? Hogy boldoggá tegyen minket, mint írod? Istenem, boldogok akkor is lehetnénk, ha nem volnának könyveink, és olyan könyveket, melyek ekképp boldogítanak, végszükségben magunknak is írhatnánk. Szükségünk azonban épp olyan könyvekre van, amelyek úgy hatnak ránk, mint egy szerencsétlenség, ami nagyon fáj, mint valakinek a halála, akit jobban szerettünk önmagunknál, vagy mintha kiűznének minket, minden embertől távol, a vadonba, mint egy öngyilkosság, olyan legyen a könyv, fejsze, a bennünk befagyott tenger jegéhez. Így hiszem. […]

Az idézetben leírt hatáson kívül is van jó ok a könyvolvasásra, és ez az idézet, bár közvetlenül nem mondja ki, elég jó példa arra a nyelvi bravúrosságra, ami mindig lenyűgöz és elámít engem. Az írói fantázia a nyelven keresztül megragad, és ahogyan az író a szavakat fűzi, úgy alakítja a könyvön keresztül az embert is. Nem azért írunk, hogy boldoggá tegyük egymást, hanem azért, mert úgy érezzük, mondanivalónk van, valamit meg kell, hogy osszunk másokkal. (A betűnek emellett tekintélye van: míg a szó gyorsan elszáll, a betű megmarad… A blogomon. )

Számtalan könyvet olvastam már, jókat, rosszakat; ponyvát, szórakoztató- és szépirodalmat, ismeretterjesztő- tudományos és tankönyveket, és mindegyiktől kaptam valamit (a spektrum az örömteli felismeréstől a hasogató fejfájásig terjed), aminek egy részét remélem továbbadni, és ösztönözni az olvasóimat, hogy az ismert és kevésbé ismert kedvenceimet kezükbe vegyék, forgassák, és sózzanak vele egymás fejére, hátha megtörik az a befagyott pocsolya.

Reklámok

3 hozzászólás

  1. Ebbe tényleg nem tudok belekötni, komoly elvárásaid vannak a könyvekkel szemben, máskülönben biztos láttalak már volna, ahogy Dan Brown vagy Tom Clancy “műveit” forgatod az ujjaid közt. Agyatlan szórakozásra nem jó a könyv, arra vannak más médiumok, mint pl. a 170 giga animéd, R.

    Bár annyit még hozzátennék, hogy kurva nagy kínszenvedés végigmenni egy nuku fun factor-rel bíró, csak mondanivalóra épülő könyvön. Legalább a szép mondatfüzéreiben adjon nekem valami kellemeset is, ha már másban nem.

  2. A magas elvárásaim persze nem akadályoznak meg abban, hogy néha-néha ponyváról is írjak, és jól lehordjam, méghozzá szebben, változatosabb szókinccsel és elegánsabban megfogalmazva mint amilyenre a könyv írója képes lenne, R.

Ide követheted el a hozzászólásaid.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s