Shaun Tan – The Arrival

Üdvözlök ismét minden kedves olvasót a blogon, beleértve újakat és régieket, e-stalkereket, spambotokat, cenzorasszonyokat  egyaránt. (Csak a nagy testvér kedvéért idefirkantom, hogy én a narancsos médiahatóságot is kifejezetten lájkolom, mert az nekem kilenc fővel több olvasót jelent.)

Ahogy az lenni szokott,  idén sem bírtam türtőztetni magam, és újévi fogadalomként  ismét elhatároztam, hogy tövig nyomom a gázpedált az információs szupersztrádán (ráadásnak még belököm a turbo-boostot  is, mint KITT-en a Michael Knight szokta, vagy mint Izriot barátommal tettük a pezsgővel szilvesztertájt) és irdatlan iramomban az új évtizedre már tényleg megpróbálom feltornászni minimum havi egyre (!) a  bejegyzések számát. Láthatjátok, milyen jól haladok: Január első bejegyzése következik, februárban.

Zaizentasztikus képregényajánló sorozatunk következő kiadásában egy bizonyos Shaun Tan, ausztrál-kínai képregényíró és rajzoló többek közt Hugo-díjra is jelölt, 2006-os munkájával ismerkedhetünk meg, amiből kiderül, hogy milyen érzés lehet, ha az emigrációnk az új világba és egy durva LSD-trip  egybeesik! Mielőtt nekivágnánk, kérlek, helyezzétek magatokat kényelembe, dőljetek bátran hátra,  tekerjetek egyet az egéren, és  igyátok  oly elmélyülten a szavaimat, mint ahogy megbecsült indán barátom, Szinesztéziás Holló John szokta a  peyotés teáját. (Mielőtt még megcsömörlik a kedves olvasótábor a Gonzo-vadhajtásoktól, megígérem, hogy komolykodni fogok innentől, szóval tessék felkészülni.)   Csapjunk is a sűrűjébe, és jöjjön az aktuális képregény-ízelítő!

 

az érkezés története

Az Érkezés története egy félig elfeledett kor hangulatát és emlékeit idézi fel, csak képekkel, némán elmesélt történetével.  Végigkövethetjük benne a múlt század elejére jellemző, kalandos történetet, ahogyan azt emigráns honfitársaink  is megtapasztalhatták egykoron. A könyv lapjain egy férj és apa boldogulását kísérhetjük végig, aki nehéz döntést hozva kivándorol hazájából; hátrahagyva feleségét és gyermekét egy jobb élet reménye által vezérelve elindul az óceánon túlra, hogy megtalálja a szerencséjét egy új és más világban.  Az óceánon túl, egy másik kontinensen várja a város, amely különös épületeivel, idegen nyelvekkel, furcsa szokásokkal, egzotikus lényekkel és zavarba ejtő helyzetekkel mutatkozik be főhősnek és olvasónak egyaránt. A történet mindennapi problémákon keresztül kalauzol bennünket ismeretlen tájakra; végigkísérjük a főszereplőt, ahogy újra meg újra nehézségekbe ütközve építi az új életét,   ahogy előbb   ételt és szállást, majd  megélhetést és  munkát, végül barátokat és  új otthont talál.   Ahogy kibontakozik  előttünk a város, úgy a főhős a többi bevándorlóval  és az ő történeteikkel is megismerkedik – mert  szavak nélkül is akad mindenkinek egy története, amit érdemes elmesélni.

Nehéz szavakba foglalnom, hogy miért is érdemes végül végiglapozni ezt a könyvet. Shaun Tan könyveire általánosan jellemző, hogy a képek és képsorozatok élettel teliek, és kontextusból kiragadva, önmagukban is az életről mesélnek.  Talán ez az, ami leginkább jellemző erre a könyvére is, és innét  lehetne leginkább megközelíteni és  szavakkal megragadni a lényegi minőséget, ami a munkáinak sajátja. A képek és a történet egységben az élet ről, és annak is egy kulcsfontosságú aspektusáról, az utazásról és a vele járó idegenségről mesélnek. Szavak nélkül olvasunk falakról, elveszettségről, egyedüllétről és találkozásokról; arról, hogyan lesz idővel ismerős az ismeretlenből, és végül hogyan érünk révbe és találjuk meg a helyünk a világban: ez az érkezés története.

a bejegyzés végére, ízelítőnek összeállítottam egy kis képkollázst a könyvből (a képek  a szerző honlapján megtalálhatóak):

 

Ráadásként pedig egy összeállítás a színdarabból, ami a könyv alapján készült:

Akinek felkeltette érdeklődését az ajánló, annak tudom javasolni a képregény beszerezésére az amazont, de természetesen pénztálcakímélőbb kalózmásolat is kering az interneten. Jó szórakozást kívánok hozzá mindenkinek. Ennyit szántam mára,  remélem élveztétek ti is ezt a rövid kiruccanást kultúrországba.

(Ideje is megállni, hisz hallom a felbujtogatást a szomszéd zuzmóéktól, hogy kussoljak már és fejezzem abba a hangos gépelést, mert VVolivért mindjárt körbetüzeli az a Szandika ribanc. Kit érdekel ez a bábozós maori mocsok, mikor van jó magyar szórakoztatóiparunk!)