Nekrológ egy magazin margójára.

Nem,  valóban nem káprázat, kedves olvasó, hogy rendhagyó módon új, ámbár rövidke post jelent meg a blogon.  (Még csak nem is repost, nahát!) A többek által tematizált alkalom ezúttal, hogy a magyar anime-kultúra egyik népszerűsítő sajtótermékét jóízűen felfalta a másik, ahogy erről ebben a rövid közleményben értesülhettünk (engedelmetekkel csupán idézem a gyászjelentést, nem linkelek):

“Az Animestars és a Mondo eddig is baráti viszonya novembertől újabb fázisba lép – az AS megszűnik mint önálló magazin és a Mondo oldalaira költözik egy független blokk formájában. Az ok? A jelen gazdasági helyzetben azt láttuk a legjobbnak, ha egyesítjük erőinket, és együtt próbálunk meg túlélni. A novemberben induló AS-blokkba a jól ismert ‘starsos szerzők írnak majd, sőt, az eredeti dizájnt is igyekszünk megtartani. Fogadjátok őket szeretettel, biztosak vagyunk benne, hogy új színt hoznak a Mondóba!”  – Mondo

A  fentebbi közleményből cinikusan következtethetnénk is rögtön, hogy az emlegetett ‘baráti viszony’ a magyar üzleti életben mit is takar (annak ismeretében meg pláne, hogy a két fél egyes képviselői  a barátságos rivalizálás keretében egy csimpánzhorda eleganciájával hajigálták egymásra a fekáliát)  szerintem viszont ebben az esetben tényleg nem a “megeszem a szíved, hogy erősebb legyek” sámánisztikus farkastörvénye érvényesül, hanem valóban a haverok megmentéséről van szó (más körökben kádermegmaradásnak neveznék az ilyet). Az összevonás apropója, hogy aki nem haver, azt bizony most jól ki is rúgják, persze garantáltan csak minőségi szempontok miatt.  De most komolyan: épeszű ember Magyarországon nem anime-újságírásból csinál karriert. (Aki ért valamit ennél az újságnál, tudja  is ezt.)  Akárhogy is legyen, az Animestarsszal mindenképp véget ért egy korszak – és e korszak lezárására írtam ezt a verset.

.

Nekrológ egy magazin margójára.
(lírikus tisztelgés az Animestars előtt, Zaizen Jotaro által)

.

Nehéz volt megrágni s lenyelni. Vége. Bekebeleződtél.

Tizenhat órát emésztettem magamban– s utána még hosszasan ültem.

Töprengtem: Milyen voltál újonnan – s mi marad belőled?

Erőlködöm, összerándulok, s utoljára felidézlek, ahogy vagy most.

Négyszínnyomásos csodádon erősen meglátszik a színvonal,

mégis érezni a végzeted átható szagát. Elhagytál engem.

Mélybe ránt az örvény, de angolosan távozol.

S én mosom kezeimet.

:

— -÷- —

:

:

R.I.P.